A kreativitásra és az egyedi dolgok alkotására való képesség ott rejlik mindenkiben. Ezt azért lehet mondani, mert a neuroscience (idegtudomány) elmúlt évtizedekben tett felfedezéseinek köszönhetően már jól tudjuk azt, hogy az agyban mely idegpályák működéséhez köthető mindaz, ami a kreatív folyamat közben történik bennünk. Azt is tudjuk, hogy ezeket az idegpályákat hogyan lehet tudatos tevékenységekkel aktiválni, és ezzel az elménk kreativitásra való képességét megedzeni. A következő cikkek célja, hogy segítsen megérteni a kreativitás neurokémiáját és a kreativitásra való képesség fejleszthetőségét.
A bennünk lévő kreativitás
„Minden gyermek művész. A kérdés az, hogy hogyan maradjunk művészek, amikor felnövünk.”
Pablo Picasso
Születésünkor elültetődik bennünk egy mag, amiben benne van minden egyediségünk, és amely arra vár, hogy kibontakoztathassa magát. Kezdetben gondosan öntözzük ezt a magot, és dolgozunk azon, hogy kivirágozzon. Idővel azonban a társadalmi nyomás és elvárások szűkebb keretek közé szorítanak minket, és már mások által előre definiált szabályok szerint kezdjük el látni a világot. Mindebbe viszont már lehet, hogy nem illik bele az, amivel egykor a legnagyobb lelkesedéssel foglalkoztunk. Így elveszítjük a kapcsolatot a maggal, és hagyjuk, hogy a világ határozza meg azt, hogy mit gondoljunk a dolgokról és mi érdekeljen minket.
Ez persze természetes folyamat. Meg kell tanulni egy közösség tagjaként viselkedni, hiszen mind szeretnénk tartozni valahova. Emellett az oktatási rendszer sem olyan, hogy teret engedne az egyéni ötleteknek és megoldásoknak. Szerintem mindenki tudja, hogy mire gondolok, ha azt mondom, hogy ez különösen igaz Magyarországon. Talán arról sem kell sokat írni, hogy miért lenne fontos. A világ komplex problémáinak a megoldásához, bármilyen innovációhoz, a tudomány, technológia és gazdaság fejlődéséhez, a kulturális sokszínűséghez erre az „erőforrásra” lenne szükség. Továbbá szerepe van a személyes fejlődésben, az egyéni tehetség kibontakozásában, és az önkifejezésben. A kreativitásunk vezet vissza önmagunkhoz.
Mit értünk kreativitás alatt?
Egy absztrakt definícióval élve, a kreativitás az arra való képesség, hogy vegyünk már létező elemeket a világból, és azokat újrarendezzük egy olyan új kombinációban, hogy az felfedjen valamilyen új és alapvető dolgot a világról, vagy a világról való gondolkodásról. Például kreatív folyamat az, amikor egy zeneszerző úgy, rendel egymás mellé hangjegyeket, hogy azok együtt egy harmonikus dallammá válnak, amikor egy költő úgy játszik a szavakkal, hogy a létrejövő sorok és versszakok valahogyan mélyen megragadnak bennünk valamit, vagy amikor egy kutató úgy kapcsolja össze, és egészíti ki a meglévő tudást, hogy azzal rámutat a valóság egy addig nem ismert, szabályos rendszert rejtő mintázatára. Ahhoz, hogy egy alkotást kreatívnak lássunk, nem kell feltétlenül érteni a mögöttes folyamatokat. Gyakran csak érezzük, hogy az a dolog új, és izgalmas, anélkül, hogy az új mögött lévő szabály felfedné magát.
Amikor ismerős színek és formák mesélnek valami újat
Az absztrakt művészet a 20. század elején született. A korábbi irányzatokkal szemben azonban a célja nem az volt, hogy a festészetben vagy a szobrászatban megpróbálja utánozni, vagy reprezentálni a fizikai világban létező objektumokat. Éppen ez volt az az időszak a tudományban is, amikor kezdtek felfedezni láthatatlan erőket, mint a mágneses mező vagy a röntgensugár. Az absztrakt festészet filozófiájának lényegi része az volt, hogy létrehozzanak tisztán képzeletbeli koncepciókat, amikben nem tudunk felfedezni semmi olyat, ami szemmel látható az ismert világunkban. A művészek célja az volt, hogy úgy kombinálják a színeket, és a legegyszerűbb formákat, alakzatokat, hogy azok együtt megjelenítsenek valamilyen érzést, vagy elképzelést. A kombinálás elsőre véletlenszerűnek tűnhet, azonban az egészben mindig van valamilyen belső egyensúly és logika.
Az irányzat elnevezése az absztrakció (elvonatkoztatás) szóból ered, amit itt úgy értünk, hogy kiemeljük a lényeges tulajdonságokat, és figyelmen kívül hagyunk minden lényegtelen részletet, tulajdonságot, ami nem a dolgok esszenciáját képezi. Tehát egy koncepciót, vagy érzést igyekeznek tisztán ábrázolni függetlenül annak valamilyen fizikai megtestesülésétől. Ebben hasonlít a matematikára, amely amellett, hogy felfedezi a körülöttünk lévő világot, leír olyan mintázatokat is, amelyek csak az emberi elmében léteznek. Az elméleti matematikának pedig szintén egy célja az összefüggések minél tisztább, általánosabb megfogalmazása.
A fenti képen Wassily Kandinsky alkotása látható, ami egy komplex kompozíciója geometriai formáknak és színek rétegeinek, amelyek együtt egy harmonikus és eleven egyensúlyt alkotnak, amiről azt érezhetjük, hogy folyamatosan mozgásban van. Az absztrakt alkotások kifejezetten szépek is tudnak lenni, azonban a szépség náluk soha nem volt cél. Kandinsky a zenét az absztrakció legtisztább formájának látta, ezért itt a fő célja az volt, hogy a vásznon vizualizálja azt az érzést, amit zenehallgatás közben érzünk. Tehát ez egy olyan kreatív alkotás, ahol mindenki számára ismert alakzatok és színek egy olyan új formában vannak összerakva, hogy együtt létrehozzák egy új, a festészet által reprezentált formáját a zenének.
A divergens gondolkodás
A kreatív folyamat első fázisa a divergens gondolkodás. Ezt az elnevezést J. P. Guilford[1] amerikai pszichológus használta először, és azt a gondolkodásmódot értjük alatta, ami ahhoz szükséges, hogy egy adott problémával kapcsolatban minél több különböző ötletet, és alternatív megoldási lehetőséget generáljunk különböző logikai utakat bejárva. Egyetlen stimulus vagy kérdés a kiinduló pont, és abból, ahhoz kapcsolódva születik meg különböző irányokba szerteágazó ötletek egy összessége.
A divergens gondolkodás nem alapul az agy úgynevezett végrehajtó funkcióin[2], ami alatt a magasabb szintű kognitív képességeket és skilleket értjük. Ez azt jelenti, hogy nem szükséges hozzá erősen fókuszált állapot, hanem inkább az szükséges, hogy el tudjuk engedni a dolgokról és a világról korábban kialakított prekoncepciókat, előítéleteket, azaz minden olyan gondolatot, ami arról szól, hogy a világnak milyennek kell lennie. Itt persze fontos megemlíteni azt, hogy ilyenkor csak olyan gondolatokat tudunk bejárni, amik már alapból a memóriánkban[3] vannak. A kreativitáshoz tehát rendelkezni kell strukturált információval az adott területről, hiszen nem lehet olyan törvényeket újraírni, amiket nem ismerünk.
A divergens gondolkodásnál nem szükséges feltétel az, hogy minden ötlet, megoldási javaslat felfedjen valami új és alapvető dolgot a világról, azaz az eredmény még nem feltétlenül nevezhető kreatívnak, azonban a divergens gondolkodás egy mérhető és gyakran használt indikátora a kreativitásnak[4]. A célja az, hogy minél több lehetséges megoldási ötlet szülessen, ami előkészíti a terepet a második fázishoz.
A konvergens gondolkodás
A folyamat, amivel összeáll az egyedi alkotás végső formája, az a konvergens gondolkodás. Ehhez már egy fókuszált állapotra, és hosszabb, kitartó munkára van szükség, és más idegpályák működésbe lépésén alapul. Ekkor kerül tesztelésre mindaz a kis ötlet az első fázisból, amelyek közül végül kivirágzik a legjobb megoldás, ami hoz magával valami újat.
A kreatív folyamat neurokémiája
A kreativitásra való képesség fejlesztésének megértése érdekében érdemes nagyon röviden áttekinteni annak a neurokémiáját, mivel az eszköz, amivel könnyebben elérhető a divergens és konvergens gondolkodás abban rejlik, hogy megértjük két bizonyos idegpálya működését, és aktiválását.
Az emberi agyban körülbelül 100 milliárd neuron (agysejt) van, és mindegyik létesít sok kapcsolatot más neuronokkal. A neuronok neurotranszmittereken keresztül kommunikálnak egymással, amelyek kémiai hírvivő molekulák, és az a feladatuk, hogy üzeneteket szállítsanak. A kreatív folyamatban dopamin nevű neurotranszmitter[5] játszik szerepet[6]. A dopamin az agy különböző hálózataiban „lakik”, amelyekben való jelenléte különböző folyamatokat segít elő. Ezeket az idegpályákat dopaminerg útvonalaknak nevezzük, és közülük 4 kiemelkedően fontosat tartunk számon[7].
Amikor valaki a divergens gondolkodáson megy keresztül, akkor nigrostriatalis dopaminerg útvonal lép működésbe[8], amely részt vesz például a fizikai mozgás elindításában. Ezért is lehet az, hogy néha nem munka közben jövünk rá egy probléma megoldására, hanem akkor ugrik be egy teljesen új ötlet, amikor az utcán sétálunk, edzünk, vagy bármilyen olyan hétköznapi tevékenységet végzünk, ami mozgással jár. Egy másik dopaminerg idegpálya a mesokortikális útvonal, ami a konvergens gondolkodással van kapcsolatban[9], és általában a már említett végrehajtó funkciókhoz szükséges a működése.
Mindennek megértése azért hasznos, mert tudatos tevékenységekkel agyunk formálható úgy, hogy ezekben jobbak legyünk. Persze ettől még a kreativitásban a környezet, az oktatás és a személyes tapasztalatok szerepe is fontos. A kreativitás fejlesztésével kapcsolatban én elménk edzésében látom a legtöbb szépséget. A neurokémia pedig abban segít, hogy ebben a témában tudományosan is igazolható állításokat tudjunk tenni. Így következő egy-egy cikkben fogalom össze, hogy milyen módon lehet ezeket az idegpályákat tudatosan aktiválni, és ezzel az elménk divergens és konvergens gondolkodásra való képességét megedzeni.
Cikksorozat
- 1. A kreativitás neurokémiája
- 2. Az open monitoring meditáció és a divergens gondolkodás fejlesztése
- 3. A focused attention meditáció és a konvergens gondolkodás fejlesztése
Hivatkozások
- Chermahini, S. A., & Hommel, B. (2010). The (b) link between creativity and dopamine: spontaneous eye blink rates predict and dissociate divergent and convergent thinking. Cognition, 115(3), 458-465.
- Diamond, A. (2013). Executive functions. Annual review of psychology, 64, 135-168.
- Guilford, J. P. (1967). Creativity: Yesterday, today and tomorrow. The Journal of Creative Behavior, 1(1), 3-14.
- Runco, M. A., & Yoruk, S. (2014). The neuroscience of divergent thinking. Activitas Nervosa Superior, 56, 1-16.
- Thakral, P. P., Madore, K. P., Kalinowski, S. E., & Schacter, D. L. (2020). Modulation of hippocampal brain networks produces changes in episodic simulation and divergent thinking. Proceedings of the National Academy of Sciences, 117(23), 12729-12740.
[1] Az emberi intelligencia tanulmányozásáról híres, beleértve ebbe a konvergens és divergens gondolkodás elkülönítését. Guilford (1967)
[2] A pszichológiában van nagy jelentősége, azonban egységes definíciója nincs. Komplex, számos komponensből álló képességhalmazt értünk alatta. Diamond (2013)
[3] A folyamatban érintett a hippokampusz, ami az emlékezésben játszik szerepet. Thakral et al. (2020)
[5] Időnként neuromodulátorként is szokták emlegetni, amely egy hasonló fogalom, jelenleg nincs szükség a kettő közötti különbség mélyebb tárgyalásához.
[6] Chermahini & Hommel (2010)
[7] Mezolimbikus, Mezokortikális, Nigrostriatalis és Tuberoinfundibularis útvonal. Az idegpályák neve általában két részből áll, és az agy azon két területére utal, amelyet maga az útvonal összeköt.
0 hozzászólás