Adam Smith, a „közgazdaságtan atyja” 1776-ban adta ki fő művét, a Wealth of Nations-t, amit a klasszikus politikai gazdaságtan alapjának szokás tekinteni. A történet viszont korántsem a 18. században kezdődik: már az ókori filozófusok műveiben is megjelennek különféle közgazdaságtani problémák. Ebben a cikkben áttekintést nyerhetünk a korai gazdaságtanban felmerülő jelentősebb gazdasági problémákról, irányzatokról és felfedezésekről.
Az antik gondolkodás
Mielőtt a közgazdaságtani gondolkodásra rátérnénk, álljunk meg egy pillanatra, és elevenítsük fel a középiskolás történelem órán tanultakat. Az ókori Athén történelme az i.e. 1400-as évekig nyúlik vissza, mikor a mükénéi civilizáció egyik fő központjává vált. Talán még több is dereng: athéni demokrácia, földbirtokok kezelése, polgárjogi kérdések, rabszolgatartás vagy az ezüstbányászat fellendülése.
Az ókori Görögország gazdasági kérdései a fenti fogalmakhoz szorosan kapcsolódnak. Az ókori görög narratíva 3 fő részre oszlik szét: az oikonómiára, ami a háztartás-és birtokkormányzást jelenti; egy filozófiai keretre, amin belül az etika, politika és ökonómia tudományát tárgyalják; illetve a nagybirtokok, városállamok és a királyság gazdasági és jövedelmi kérdéseire. Legfontosabb gondolkodók ebben az időszakban Xenophón és Arisztotelész voltak.
Arisztotelész Politika és Etika műveiben fekteti le a legfontosabb gazdasági alapfogalmakat, illetve a közösség gazdasági funkcióját vizsgálja. A városiasodással és a kereskedelem fejlődésével kialakul a csere és a pénz elmélete. Attól függően, ki mit tartott a pénz funkciójának, megjelenik a konvencionalista és a metallista magyarázat, ami a későbbi korszakok pénzelméleti kérdéseihez vezet.
Skolasztika
A középkorban a kereszténység válik uralkodó világnézetté, az Ótestamentum nagy befolyással van a gazdaság megítélésére. A vallásos emberek gyanakvóak a kereskedelemmel és a kamattal szemben, támogatják a rabszolgák felszabadítását, az adósságok eltörlését és a földbirtokok visszaosztását. Megkérdőjelezik a gazdagok üdvösségét és a magántulajdon hasznát.
A reneszánsz beköszöntével egyetemeket alapítanak, ahol újra előkerülnek az ókori tanok. A gazdasági megítélésben így egy kettősség jön létre: az ókori jog és tudomány alapján vagy pedig a Biblia tanait használva érdemes a gazdaságot elemezni?
Ennek a korszaknak a fő képviselője Aquinói Szent Tamás. Habár teológus, a gazdasági kérdésekben köztes álláspontot képvisel, a két megközelítés egyeztetése, közelebb hozása a célja. A gazdasági érveléshez erkölcsi filozófiát és jogot is használ, a gazdasági tevékenységeket pedig a kapcsolatok alapján elemzi. A csereelmélete a kommutatív igazságosságra épül, magát a pénzt pedig csak értékmérőnek, hasznosság nélküli tárgynak tartja. A skolasztika egyik alapelve, hogy a kamat haszontalan, sőt, káros. Aquinói Szent Tamás ezzel szemben elfogadhatónak tartja a kamatot, ha az az igazságosságot szolgálja (például késedelem vagy károkozás miatti megtérítés). Már ekkor felmerül az igazságos ár meghatározásának kérdése, de nem jutnak döntésre a kiszámolással kapcsolatban.
Merkantilizmus
Ismét egy ismerős fogalomhoz érkeztünk, a merkantilizmushoz. Legtöbbünknek Colbert francia pénzügyminiszter jut róla eszébe, viszont közel sem ő az egyetlen, aki ezt a típusú gazdaságpolitikát folytatta.
A merkantilizmus az 1550-1750-es évek fő irányzata. A 16. századi Európában jelentős összegek származnak a kereskedelemből és a különféle adókból. A keletkező többletet pedig háborúk finanszírozására fordítják. A bevételek további növelésének eszközei például a különböző vámok, kedvezmények és a monopoljog adása, amivel a „hazai termelők érdekeit” képviselik a miniszterek. Az East India Company megalapításával fellendül a távolsági kereskedelem, és a szabályozások is nagyobb mértékben elterjednek. Az importadókkal és az exporttámogatásokkal kialakul a protekcionizmus általános rendszere.
Az 1600-as években viszont az angol textilexport hanyatlásnak indul a Balti-térségben. A parlament úgy véli, ennek a túlzott nemesfémkivitel az oka, emiatt vissza akarnak térni a bullionista szabályozási rendszerhez. Thomas Mun ekkor alkotja meg a kereskedelmi mérlegekről szóló elméletét: a pillanatnyi pénzmennyiségek helyett az összesített egyenleget kell figyelembe venni.
Fiziokratizmus
1755-ben Franciaország hanyatlásával és a korábbi merkantilista rendszer támadásával létrejön az első közgazdaságtani iskola. A fiziokraták elnevezés a „természet barátai” frázisból ered, amellyel a természetes folyamatokat hangsúlyozzák a gazdasági életben. Szervezett csoportokban, rendszeresen zártkörű összejöveteleket tartanak, ahol tanaikat beszélik át. A mezőgazdaság elhanyagolását, a vesztes háborúkat és a súlyos államadósságokat, illetve a nem hatékony adórendszert tartják a hanyatlás okainak. Ezeket az elméleteket viszont az abszolutizmus cenzúrája miatt nem tudják hangoztatni.
Az iskola egyik legismertebb képviselője Quesnay. Két fő elméletét emelném ki: a körforgás eszméjét és a „laissez faire” elvet. A körforgás eszméje szerint a gazdaságot 3 szektorra (mezőgazdaság, ipar, kereskedelem), a társadalmat pedig 3 osztályra (földbirtokos, bérlő, iparos) lehet bontani. Elméletében leírja, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére kell a hangsúlyt fektetni, hiszen itt keletkezik csak többlet (a másik 2 szektorban csak formaváltás megy végbe), és ez alapján csak a mezőgazdaságban jogos adóztatni is, a jelenlegi rendszerrel ellentétben. A „laissez faire” annyit jelent, hogy az ország fejlődésének feltétele a gazdasági szabadság, ezért támogatja a szabad árak rendszerét a termelői érdekek biztosításához, az állami beavatkozás minimalizálását, illetve az értékesítés és a kivitel szabadságát.
Az ország gazdasága gyors hanyatlást szenved el (rossz termések, éhséglázadások), mire bekövetkezik a változás. Turgot, bár maga nem fiziokrata, hasonló elvek mentén reformálja meg a francia gazdaságot.
A fiziokratizmus, mint iskola vége a felvilágosodáshoz köthető. Skóciában, egy méltán híres közgazdász ekkor adja ki a közgazdaságtan egyik legismertebb alapművét, viszont erre már csak egy későbbi cikkben kerítünk sort.
0 hozzászólás