Sin Stocks

A fogalom tisztázása

Első olvasásra felmerülhet az emberben a kérdés, hogy mit is jelenthetnek a „bűn” részvények. Ebbe a kategóriába tartoznak azoknak a vállalatoknak a részvényei, melyek valamilyen emberi függőségből, szenvedésből vagy nem etikus működésből csinálnak pénzt. Alapvetően a „bűn” részvények a következő iparágat jelentik a közgazdászok körében: dohányipar, szerencsejáték, fegyvergyártás, alkoholipar. Fontos megjegyezni, hogy ezek a kategóriák igen képlékenyek, ugyanis bizonyos országokban a sörfőzésnek nagy hagyománya van, ezért ott nem feltétlenül számítana etikátlan tevékenységnek.  Számos kereskedő számára a „bűn” részvények tiltólistán vannak, de vizsgáljuk meg közelebbről, hogy van-e valamilyen valóságalapja az egésznek vagy ez csak egy kiaknázatlan lehetőség. A következő pár bekezdésben kifejtem ezeknek a részvényeknek az előnyeit, hátrányait és néhány kereskedési stratégiát.

A bűn részvények előnyei

Az etikátlannak titulált vállalatok egyik legnagyobb előnye a stabil fogyasztói bázis jelenléte. Ez azért nagyon fontos, mert recessziók idén sokkal stabilabban tudnak teljesíteni, mint egy átlagos részvény. Ennek fő oka, hogy a termékeik iránti kereslet rugalmatlan, vagyis egy esetleges gazdasági válság bekövetkeztekor ugyanúgy vásárolják a cégeknek a termékeit, mint előtte. Konkrét példa lehet erre a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás. A rugalmatlan kereslet miatt a vállalatok könnyebben megengedhetik maguknak, hogy árakat emeljenek, hiszen valaki nem fog csak azért más cigarettát szívni, mert az tegyük fel 300 forinttal olcsóbb, mint a kedvence. Szorosan ehhez kapcsolódik a stabil fogyasztói bázisnak következő előnye, vagyis az, hogy a különböző termékeket nagyobb haszonkulccsal tudják értékesíteni, vagyis hosszú távon nyereségesebben tudnak működni, valamint előre jelezheti, hogy a cég hosszú távon is fenn tud maradni. További előnye ennek a stabil cash flow. Az esetek nagy részében ezek a vállalatok már régóta a piacon vannak és kialakult, hogy mekkora piaci részesedéssel rendelkeznek, így könnyen előre jelezhető, hogy milyen cash flowt várhatunk tőlük.

A következő előny a magas osztalék. Érdemes megjegyezni, hogy a magas osztalék nem minden esetben jelenti azt, hogy egy vállalat jól teljesít. Jelen esetben az etikátlan iparágak vállalataira az jellemző, hogy mivel régóta a piacon vannak és kiaknázták az addigi növekedési lehetőségeket, ezért kevesebb pénzt forgatnak vissza magába a cégbe, hanem cserébe osztalék formájában próbálnak részvényesi értéket teremteni. A korábban említett stabil cash flow szintén hozzájárul ahhoz, hogy az osztalékbefektetők számára vonzóak legyenek ezek a részvények. Ezen cégek növekedési lehetőségeik korlátozottak, ezért az úgy nevezett akvizíciós növekedés a jellemző rájuk, vagyis gyakran előfordul, hogy a nagy, stabil vállalatok felvásárolják azokat a startupokat, melyek véleményük szerint a jövőben tovább tudják növelni a vállalat nyereségességét és cash flowját. Az osztalékbefektetők számára, akik hosszú távon stabil bevételt szeretnének generálni gyakran vonzó lehetőségnek számítanak a „bűn” részvények.

Végül de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni, hogy milyen politikai és gazdasági környezetben működnek ezek a vállalatok. Fontos előny lehet ezen vállalatok számára, hogy a piaci szabályozásoknak köszönhetően relatíve kevés új belépő van a piacra, ami azt jelenti, hogy a már ismert versenytársakkal kell csak versenyezniük. Érdemes kiemelni, hogy bizonyos szabadalmakat vagy licenszeket új szereplők nem is tudnának megszerezni a sok szabályozás miatt. A tőzsdét vizsgálva az elemzők gyakran alacsonyabb értékelést adnak ezeknek a cégeknek a társadalmi megítélés miatt, ezért bizonyos kutatások szerint (pl. Fabozzi et al. 2008) a „bűn” részvények magasabb várható hozammal rendelkeznek a kockázatok kiegyenlítésére.

A bűn részvények hátrányai

 Egyik legnagyobb hátránynak tekinthető maga az etikátlan mivoltuk. Számos befektető és elemző mellett (ők például nem akarják a jó hírnevüket ilyen vállalatokhoz adni), ugyanis a társadalom nagy része elítéli ezeket a vállalatokat, ami meglátszódhat a részvények árfolyamán. Ezek a cégek nagyobb valószínűséggel kerülhetnek különböző ellenőrzések és vizsgálatok kereszttüzébe és könnyeben büntethetik meg őket esetleges elmaradások, hiányok esetén, ami gyakran vezethet ahhoz, hogy a vállalatok csődvédelmi eljárást kezdeményeznek.

További hátrány a politikai és gazdasági kockázat. Ezek az iparágak nagyon szigorú szabályozásoknak vannak kitéve és a politikai döntéshozók bármikor szigoríthatnak ezeken, például bizonyos országokban betiltották a dohányzást, számos más országban pedig szigorúbb törvényeket fogadtak el. Ezeknek a szabályozásoknak köszönhetően és az egyre egészségtudatosabb társadalomnak köszönhetően a vállalatok növekedése is korlátozott lehet, ezért kénytelenek lehetnek alternatív növekedési megoldásokat keresni.

Következő hátrány az eltérő adózás. Előfordulhat, hogy magasabb adókötelezettségük vagy különadókat kapnak ezek a vállalatok. A politikai döntéshozók azzal érvel az adóztatásuk mellett, hogy a társadalom egészét tekintve az adónak pozitív hatása van, hiszen, ha valaki kevesebbet dohányzik, akkor javul az egészsége és esetlegesen alacsonyabb lesz az egészségügyi kiadása.

Kereskedési stratégiák

A korábban említett előnyök és hátrányokból megmondható, hogy a „bűn” részvények nem illenek minden befektetőhöz. Nagyon fontos a kockázatoknak a megfelelő kezelése a portfólió diverzifikációjával. Ez azt jelenti, hogy a portfólió egy részét képezhetik ezek a részvények, hiszen magas várható hozamuk lehet és passzív jövedelmet is tudnak generálni az osztalék által, azonban érdemes a kockázati preferenciákhoz igazodni és nem túllépni azt a határt. Az osztalékbefektetők alapvetően kettő kereskedési stratégiát alkalmaznak ezen részvényeknél. Az első a DCA (Dollar-Cost Averaging), ami azt jelenti, hogy egy befektető azonos időközönként vesz adott mennyiségű részvényt, például havonta vásárol 50.000 forint értékben x részvényt. Historikusan ez a stratégia csökkenti a legjobban a kockázatokat, azonban hátránya a több tranzakcióból eredő tranzakciós költség, illetve az, hogy hosszú távú szemléletmód szükséges a sikeres alkalmazásához. A második stratégia az egyösszegű befektetés. Ennek előnye, hogy ha jó időben száll be a befektető, akkor magasabb hozamot tud elérni, illetve egyből jogosult lesz az osztalékra, illetve egyszer kell csak kifizetni a tranzakciós költséget. Hátránya ezzel szemben az, ha valaki éppen a csúcson vesz bele egy részvénybe, ugyanis veszteséget realizálhat a részvény árfolyamának változásából.

Egy harmadik stratégia is napvilágot látott, melyet a spekulánsok alkalmaznak a magas osztalékot fizető részvényeknél. Az egész stratégia alapja a szelvényvágás napja és az osztalék kifizetésének napjára fókuszál. A szelvényvágás napja az a nap, amikor a részvényes már nem jogosult a megvásárolt részvények utáni osztalékra, tehát ha valaki az ez előtti napon venne egy részvényt, akkor már jogosult lenne rá. A spekulánsok ennél a kereskedési stratégiánál arra spekulálnak, hogy a szelvényvágást megelőző napokban felmegy a részvénynek az árfolyama, hogy minél többen jogosultak legyenek az osztalék kifizetésére, tehát még előtte 1-2 héttel bevásárolnak, majd, amikor felmegy a részvény árfolyama, akkor eladják. Hasonló gondolatmenet fűződik az osztalékfizetés napjára is, ugyanis az osztalékfizetés napján a hosszú távú befektetők visszaforgatják a kapott osztalékot a részvénybe ezzel felhajtva az árfolyamát, vagyis ez azt jelenti, hogy a szelvényvágás napja és a kifizetés napja között vásárolnak részvényeket, majd miután sokan visszaforgatják a kapott osztalékot a részvénybe, akkor eladják.

Érdemes kiemelni, hogy a múltbéli teljesítmény nem garantálja a jövőbeli teljesítményt, ugyanis ezeknél a kockázatos iparágaknál bármikor történhet olyan esemény, ami kardinálisan megváltoztatja az adott vállalatok működését.